Az éhomi vércukorszint mérés 8-10 órás táplálékfelvételtől mentes időszak után, vénás vérből történik. Ha a mért érték 7 mmol/l-t meghaladó- kialakult a II. típusú diabetes mellitus.

Pre-diabeteszes állapotot jelentő meghatározásban jelentős szórást tapasztalunk. A jelenlegi nemzetközi referencia-érték 6,1 mmol/l, e felett kezdődik a prediabeteszes stádium, van ahol 5,6 mmol/l érték felett károsodott anyagcsere állapotról ír.

Terheléses vércukorszint (oral glucose tolerance test OGTT) mérés esetében az éhomi vc-szint egy alapszintet mutat. Ha 2 órás érték meghaladja a 11,1 mmol/l értéket, fennáll a cukorbetegség. A prediabéteszes állapotban az alsó határ hasonlóan bizonytalan: 7,8 - 11,1 mmol/l között beszél károsodott glükóz toleranciáról.

Hemoglobin A1C (HgbA1c)

A hosszú távú szénhidrát-háztartás mutatója, átlagosan a vizsgálat előtti 2 hónapról ad tájékoztatást.

Ha az érték eléri a 6,5%-ot, ott Dibates Mellitusról (DM), azaz cukorbetegségről beszélünk.

Prediabéteszes állapotban az érték 5,7-6,4%.

Egészséges tartomány az 5,7%-os érték alatti.

INZULIN

Az inzulin a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek által termelt hormon. A szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt.

A prediabétesz egyfajta kompenzált anyagcsere-zavarnak mondható, amíg a cukorbetegség esetében a kompenzációs mechanizmusok kimerülése jellemző.

Az inzulinszintet jellemzően az OGTT vizsgálatokhoz kötve mérik, ugyanis mutatja a CH-bevitelre adott válasz dinamizmusát, időbeli lefolyását.

Az inzulinszint értékelése bonyolult, mert az inzulinválasz függ a vércukorszint változásától normál esetben is. Az értékelést az is nehezíti, hogy nincs egységes diagnosztikai protokoll.

Éhgyomri inzulinszint 8-10 µU/ml tartományban elfogadható. (De egyes helyeken magasabb értéket is látni)

OGTT után 120. perces mérés 30-45 µU/ml alatti érték a jó (Szórást itt is tapasztalni!)

A normál inzulinválasz két fázisban történik:

  1. a betárazott inzulin kerül a vérkeringésbe (aktiválódik), majd
  2. kicsit később a hasnyálmirigy által termelt friss inzulin is kifejti hatását.

Az inzulinszint alacsony értékről indul, és nem emelkedik túl magasra, a vércukorszint csökkenésével párhuzamosan csökken a szintje (elkerülve a hipoglikémiát).

PREDIABÉTESZ

Az emelkedett éhomi vércukorszint (impaired fasting glycaemia, IFG) és a csökkent glukóztolerancia (impaired glucose tolerance, IGT) a cukoranyagcsere átmeneti állapotai a normális glukóztolerancia és a diabetes mellitus között.

Az IFG és az IGT egymással nem helyettesíthető fogalom. Az IFG az éhomi, az IGT pedig a postprandialis (étkezés utáni) állapotnak az élettanitól való eltérését jelenti.

Az IFG-t és IGT-t együttesen az utóbbi időben azonban a prediabetes elnevezés vált általánosan elfogadottá.

IFG (emelkedett éhomi vércukor) állapítható meg, ha az éhomi plazma glukóz értéke 6,1 mmol/l vagy nagyobb, de kisebb, mint 7,0 mmol/l.

Egyedi esetekben minden emelkedett éhomi vércukor (IFG) esetén indokolt az OGTT elvégzése. Ennek elvégzésekor a 2 órás érték alapján az adott egyén lehet IGT-s, vagy diabeteszes is, de ez utóbbi két kategóriát csak az OGTT eredménye alapján lehet kimondani.

Ha a 2 órás vércukorérték normális, IFG állapítható meg, s az egyén követése ajánlott.

Meg kell jegyezni, hogy 2003. második felében az ADA (American Diabetic Association) az éhomi vércukor normális-kóros határát 5,5 mmol/l-ra (vénás plazma érték) javasolta leszállítani, következésképpen az IFG kritériuma ezek szerint az 5,6–6,9 mmol/l közötti tartomány lenne. Az új határérték helyességét a szakirodalom erősen vitatja, s az egyelőre Európában nem terjedt el, s azt a WHO sem fogadta el.

 

Terápia

Fontos a fokozatosság, mivel lassú folyamatról van szó, szükségtelen a drasztikus beavatkozás, lehet hagyni időt a szervezetnek az alkalmazkodáshoz.

Az első lépés az étrendi és életviteli változtatás. Az étrend beállítása az ideális testtömeg eléréséhez, megtartásához szükséges energia- és tápanyag-bevitelre épül.  Az étrend célja a BMI 23-25 közötti tartományba hozás, tartás.

A következő lépés a rendszeres testmozgás bevezetése: heti 3-5 alkalommal, legalább 30 perces testmozgás ajánlott. Ajánlott több mozgásformát alkalmazni,  az aktuális testtömeghez igazodva ízületkímélő gyakorlatokkal.

A szénhidrát-bevitel tekintetében a cél a viszonylag egyenletes, magas vércukor szintet NEM okozó bevitel megvalósítása.

Túlsúly esetén az energia-bevitelt úgy érdemes belőni, hogy heti 1 kg testsúly-csökkentés átlagban megvalósítható legyen, kapkodni nem kell, a szervezet a drasztikus fogyókúrákat nem szereti, hosszú távon a kíméletes, mérsékelt ütemű testsúlycsökkentés a fenntartható.

A legtöbb étrend a napi szükséglethez képest 5-700 kcal hiánnyal tervezi az étrendet.

fehérje esetében az ideális testtömegre 1,0±0,2 g/ttkg/nap az optimális tartomány. Egy átlagos étrend esetén a napi energia-bevitel 10-15%-át adja, alacsony energia-tartalmú étrendeknél emelkedhet 20%-ig.

zsír esetében 25-35% a napi energia-beviteli tartomány, de akár ennél magasabbat sem zárnak ki. Egy átlagos étrendben a napi zsírbevitelt 1,0±0,2 g/ttkg értékkel lehet tervezni.

A szénhidrátok a harmadik tápanyagunk, melynek a legfontosabb szerepe van egy diabeteszes étrendben. Egy átlagos ember 250-350 g szénhidrátot (CH-t) fogyaszt el egy nap. Az IR (inzulinrezisztens) étrendekben viszont jellemzően 180 g vagy az alatti CH. Ezáltal 35-60%-os energia részaránynak is megfelelhet a tartomány. Átlagos étrendben testtömegre kalkulált mennyisége 3-5 g/ttkg/nap, alacsonyabb szénhidrát bevitel esetén ez a szám 2-4 g/ttkg/nap is lehet.

Inzulin rezisztencia esetében még nincs tiltott élelmiszer, sokszor elegendő egy kisebb korrekció az étrendben, de prediabéteszes állapotoknál, cukorbetegségnél már vannak erősebb megszorítások. Hozzá kell szokni, hogy vannak élelmiszerek, amikből a fogyasztási mennyiség korlátozandó lesz.

 

 

 

 

Legújabb cikkek